Hírek

|
2010.03.22
|
|
|
|
Majdnem nehézzé tette dolgát a Real Madrid a Sporting Gijón ellen, miután az esélytelenül érkező vendégek jó első félidei védekezést követően a második játékrész elején nem kis meglepetésre a vezetést is megszerezték a Bernabéuban. A Madrid ezt követően még időben reagált, és Van der Vaart, Xabi Alonso valamint Higuaín góljaival végül aránylag magabiztosan nyert 3-1-re, mégha játéka legfeljebb 20-30 perc erejéig ütötte meg az elvárható szintet. Győzelmével a Madrid továbbra is vezeti a bajnoki táblázatot, mi több, 24 óra erejéig mindenképp pontelőnyt is tud neve mellett a csak vasárnap pályára lépő Barcelonával szemben.
Pellegrini néhány perccel a mérkőzés előtt egy helyen változtatott előzetesen megadott kezdőcsapatán, a jövő heti két mérkőzést is szem előtt tartva Albiol pihenőt kapott, akit Garay helyettesített a védelem közepén. Cristiano Ronaldo sorozatban hetedik mérkőzésén szeretett volna eredményes lenni, a Madrid pedig nyilvánvalóan azzal a céllal fogadta a középmezőnyben található Sportingot, hogy 14. hazai bajnokiját is győzelemmel abszolválja. Ez papíron nem tűnt túlságosan nehéz feladatnak, Manolo Preciado csapata ugyanis legutóbb egy sima hetessel hagyhatta el a Castellánát...
Ehhez képest az első félidő egészében csak nagy ritkán sikerült nehéz helyzetbe hozni a vendégek jól záró védelmét, és mivel a játék is felettébb módon döcögött, a hazai együttes idővel egyre idegesebben kezdett futballozni, s csak kereste játéka ritmusát. Mindent elmond a mérkőzés élvezthetőségéről és a habfehérek kiismerhető játékáról, hogy az első komolyabb lehetőségig egészen a 43. percig kellett várni, ekkor is egy meglehetősen spontán akciót követően sikerült megdolgoztatni Juan Pablo kapust, aki megoldotta a problémát, és hárította Higuaín sarokra tartó távoli próbálkozását.
A második félidőben csak jobb játék és több lehetőség következhetett, így nem volt különösebben meglepő, hogy a Madrid máris gólhelyzettel nyitott a szünet után. A 47. percben Higuaín adta be pontosan a labdát, a berobbanó Van der Vaart pedig csak néhány centivel bólintott a kapu fölé. Általános elképedésre azonban mégsem a Madrid, hanem az addig szinte teljesen veszélytelen Sporting szerezte meg a találkozó első gólját, miután az 53. percben Barral meglehetősen lesgyanús helyzetből kilépett a védelem mögül, majd nem könnyű szögből óriási gólt ragasztott Casillas kapujába, aki kezét is alig tudta felemelni. 0-1!
A hidegzuhanyt követően egy csapásra megváltozott a Madrid játéka, minek hatására már két perccel a gijóniak vezető találatára sikerült megszerezni az egyenlítést jelentő találatát. Cristiano Ronaldo szabadrúgását Juan Pablo pont Van der Vaart elő tessékelte, aki előbb átvette a labdát, majd nagy erővel a kapuba lőtte csapata első gólját, ami lélektani szempontból egyértelműen fordulópontot jelentett. A Sporting megtört, és két perccel később ismét megadta magát: Juan Pablo ugyan elsőre még bravúros mozdulattal hárította Marcelo pattogós lövését, az ezt követő szögletnél viszont már tehetetlennek bizonyult, amikor Xabi Alonso az ötösről fejelte be a Real Madrid vezetést jelentő találatát.
Vendég részről néhány rossz pillanat elég volt ahhoz, hogy a Madrid maga javára fordítsa a mérkőzést, amely ezt megelőzően egyébként nem futballozott jól, s főleg védekezésben rengeteg hibát vétett. Ezen megingásokat jól kiaknázva a második félidőben a Sporting előtt is adódtak lehetőségek, és például a 65. percben abszolút gólhelyzet alakult ki Casillas kapuja előtt, akinek De las Cuevas lövésénél már minden tudására szükség volt. Nem sokkal később a Madrid harmadszor is mattolta a gijóni védelmet, három perccel később Higuaín előtt tulajdonképpen szétnyílt a teljes gijóni védelem, így az argentin a tizenhatos előteréből megcsúszva is viszonylag könnyedén helyezhetett Juan Pablo hálójába. 3-1!
A mérkőzés ugyan eldőlt, lehetőségek azonban még mindkét fél előtt adódtak a végjátékban, a Madrid és Cristiano Ronaldo az utolsó percekben egy tizenegyest kérhetett számon a játékvezetőn, míg a vendégek azért bosszankodhattak, hogy még ezt megelőzően nem éltek a Sergio Ramos által ajándékba adott lehetőséggel. Végül különösebb problémákkal nem kellett szembesülnie a Madridnak, hiszen a Sporting hiába jutott vezetéshez a Bernabéuban, a mérkőzés összképében végig nem volt benne a meglepetés lehetősége, s ezúttal jó 15 perc eredményes futball elég volt ahhoz, hogy otthon maradjon a három pont. A jövő héten ennyi feltehetően már kevés lesz, amikor a Getafe és az Atlético Madrid ellen egy héten belül két városi derbi is következik...
madridista.hu
|
|
|
2010.03.13
|
|
|
|
Miután márciusban a Real Madrid sorozatban hatodik alkalommal is idejekorán volt kénytelen búcsúzni a Bajnokok Ligájától, ismét elszaporodtak a klub átigazolási terveivel kapcsolatos pletykák. A spanyol sajtó legfrissebb értesülései szerint Florentino Pérez – hűnek maradva politikájához – Wayne Rooney-t szeretné Maridba csábítani. A Manchester United támadója szenzációs formában van az utóbbi időszakban, az azonban kérdéses, hogy a britek hajlandóak lennének-e megválni első számú sztárjuktól úgy, hogy tavaly már átengedték Cristiano Ronaldót a Blancókhoz. Úgy tűnik, Florentino most sem ismer lehetetlent.
Florentino Pérez projektjének második felvonására készül a labdarúgás világa, a várakozások szerint ugyanis az ismételten kudarccal zárult európai szereplés újabb lavinát indíthat el a Real Madrid háza táján. Az AS nevű spanyol sportlap szerint a nyári átigazolási időszak első számú célpontja Wayne Rooney lesz, aki Benzema, Cristiano és Kaká érkezése után a 2010-es évad arca lehet. A Manchester United és az angol válogatott csatára az Aranylabda és a FIFA Év Játékosa-díj első számú apsiránsává lépett elő, harminc idei találatából ugyanis tizenhármat a legutóbbi nyolc mérkőzésen szerzett, ráadásul alacsony termete ellenére is tizennyolc alkalommal tudta fejjel bevenni az aktuális ellenfél kapuját.
A hírek szerint a Real Madrid már fel is vette a kapcsolatot a Vörös ördögök vezetőivel, a madridiak azonban zárt ajtókkal találták szembe magukat. A támadó ára a legoptimálisabb esetben sem lehet alacsonyabb 70 millió eurónál, mi több, Sir Alex Ferguson hallani sem akar az üzletről, tekintve, hogy Cristiano Ronaldo távozása után Rooney vált a csapat első számú vezérévé. David Gill, a klub igazgatója a The Guardian nevű angol lapban világossá is tette: „Wayne nem megy sehová, és nem fogadunk el egyetlen ajánlatot sem Sir Alex beleegyezése nélkül.”
Mindezek mellett is megkönnyítheti a spanyolok dolgát, hogy Rooney jelenleg futó szerződése 2012-ben jár le, a kontraktust pedig legutoljára 2006-ban újították meg, amikor bruttó hatmilliós fizetésben egyeztek meg a felek. A brit sajtó szerint a klub szeretné újabb öt évvel meghosszabbítani a szerződés lejártát, ami természetesen további fizetésemeléssel járna: álltólag megdupláznák Rooney aktuális juttatását. Mint ismert, Florentino Pérez számára a pénzügyi faktor sosem jelentett komoly kihívást, s minden bizonnyal ezúttal sem ez gördíthet akadályt az üzlet létrejötte elé...
madridista.hu
|
|
|
2010.03.12
|
|
|
|
Sorozatban hatodjára is a legjobb tizenhat között búcsúzott a Real Madrid a Bajnokok Ligájában, miután a lyoni 1-0-s vereség után a Bernabéuban sem tudott nyerni az Olympique ellen, s végül erejéből csak egy sovány 1-1-re futotta. A Madrid az első félidőben helyzetei alapján akár el is dönthette volna a továbbjutás kérdését, hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy a hazaiak végig jól láthatóan idegesen futballoztak, s játékukba nem tudták belevinni azt a könnyedséget és természetességet, ami szükséges lett volna a helyzetek értékesítéséhez. Így a Lyon megérdemelten ment tovább, mivel mindkét meccset figyelembe véve vérprofi teljesítményt nyújtott, és agresszív játékával tehetetlen helyzetbe hozta a Madridot.
Az első meccsen elért 1-0 nem tűnt ledolgozhatatlan hátránynak, óva inthette viszont a fehérmezekeseket az a tény, hogy a gárda fennállása során még sosem tudott nyerni az Olympique Lyon ellen. Ezzel szemben nem volt meglepő, hogy az első percekben óriási elánnal indított a Real Madrid, Kakáék már az első percekben lerohanták ellenfelüket, ennek következében pedig rögtön az 1. percben gólhelyzetet alakítottak ki: Higuaín kiugratása Kakát találta meg jó helyzetben, a brazil azonban nem tudta ellőni a játékszert a szöget jól záró Lloris mellett.
Nem sokkal később már a válogatott hálóőr sem tudott mit tenni, az 5. percben Guti adott hatalmas labdát a kilépő Cristiano Ronaldónak, aki kissé nehéz szögből is megtalálta az utat a Lyon kapujába, és Lloris lábai között megszerezte a Real Madrid első gólját a mérkőzésen. A hazaiak ezzel nagyon hamar le is dolgozták a Franciaországban összeszedett hátrányukat, a továbbjutáshoz azonban még legalább egy találatra lett volna szükség. Ezt szem előtt tartva továbbra is támadásban maradt a Madrid, amely teljességgel kapuja elé szögezte a Lyont, és egymás után teremtette a veszélyes lehetőségeket.
A 26. percben Higuaín lehetőségénél sokan már gólt kiáltottak a telt házas Bernabéuban, az argentin miután elvitte a labdát a kifutó Lloris mellett, csak az üres kapuval állt szemben, mégis bármilyen hihetetlen, nem tudta megszerezni csapata második gólját. A kapufa kisegítette a Lyont, majd nem sokkal később maga Lloris kapus gondoskodott arról, hogy Higuaín második tiszta helyzetét se tudja gólra váltani, a támadó legnagyobb csalódottságára.
A madridi helyzetek tehát rendre kimaradtak, s minden bizonnyal ennek volt az eredménye, hogy a folytatásban már tapinthatóan feszültebben és idegesebben futballozott Pellegrini csapata. Meglehet a Lyon továbbra sem jelentett semmi veszélyt Casillas kapujára, és összességében a labdát is tetszetősen járatták a fővárosiak, mégis ekkor már félő volt, hogy a sorozatos kihagyott helyzetek idővel megbosszulják magukat. Latba vetve minden tényezőt, a Lyon tulajdonképpen életben maradt az első félidőben, a második játékrészre pedig egészen más arculattal lépett pályára, köszönhetően Claude Puel cseréinek, aki Gonalons és Kallstrom beállításával is jót húzott.
Ellentétben az első negyvenöt perccel, a második félidő már sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott, sőt ha lehet mondani, ekkor jórészt már a Lyon diktálta a mérkőzés tempóját és hozta egyre többször zavarba a madridi védelmet. Az idő múlásával a Madrid egyre inkább elvesztette a fonalat, s az a tény, hogy a folytatásban igazán komoly helyzeteket sem sikerült kialakítani, egyértelműen előre vetítette a fájdalmas befejezést. Talán a nagy elvárások, talán a Lyon rendkívül intenzív futballja vezetett oda, hogy a végjátékban a Madrid csak Cristiano Ronaldótól remélhette az újabb találatot, a portugál ugyanis az egyetlen volt hazai oldalon, aki kilencven percen át magas szintű teljesítmény tudott felmutatni.
Amitől sokan féltek a helyszínen, az a 75. percben beigazolódott: a Lyon Pjanics révén kiegyenlített, amivel lényegében el is döntötte a párharcot. Bár bő negyedóra még hátra volt, a Madridban innentől kezdve már nem lehetett érezni a szükséges erőt egy nagy fordításhoz, s ezen még az sem változtatott, hogy az egyenlítés után Raúlt is pályára küldte Pellegrini. Mi több, az utolsó percekben a Lyon két alkalommal is száz százalékos helyzetet hibázott el, a 90. percben Lisandro lőtt csúnyán kapu mellé, míg két perccel később Delgado kegyelmezett meg a védekezést teljesen feladó fehérmezeseken.
Nem sikerült tehát továbbjutni, immáron egymás után hatodik alkalommal a nyolcaddöntő végállomást jelentett a Bajnokok Ligájában. Nem véletlenül, hiszen ahogy az elmúlt években, úgy idén sem sikerült kellően felnőni a feladathoz, a Lyon szervezett, remekül kifejlesztett csapatjátéka ellen nem volt válasza a Madridnak, és összességében nem kérdés, hogy az a csapat jutott tovább, amely arra jobban rászolgált. Hiába maradt ki az első félidőben több ziccer is, a Lyon nagyon komoly játékerőről tett tanúbizonyságot akkor, amikor a második játékrészben magához ragadta a kezdeményezést, és megzavarta a Madridot, amely egyébként nagyon akart, és mindent meg is tett a siker érdekében. Európa továbbra is nagy falat, a Tizedik elsőség továbbra is várat magára, a madridi BL-döntő pedig álom marad...
madridista.hu
|
|
|
2010.03.07
|
|
|
|
Tudása legjavára és összes küzdeni tudására szüksége volt a Real Madridnak a Sevilla ellen, hogy látszólag lehetetlen helyzetből előbb vissza tudja küzdeni magát a meccsbe, majd a végjátékban maga javára is tudja fordítani a találkozó állását. A vendég andalúzok a 60. percig nem kis szerencsével 2-0-ra is vezettek a spanyol fővárosban, ekkor azonban jött a hazai henger és egy - a hőskort idéző - káprázatos fordítás: Cristiano Ronaldo előbb közelebb hozta csapatát az ellenfélhez, majd nem sokkal később Sergio Ramos kiegyenlített, a 92. percben pedig Van der Vaart a győztes gólt is elhelyezte a végig extázisban védő Palop kapujába.
A Real Madrid már azzal a tudattal léphetett pályára a forduló rangadóján, hogy a Barcelona az ezt megelőző mérkőzésén csak 2-2-es döntetlent játszott az Almería vendégeként, így a Sevilla elleni rangadó jó lehetőséget kínált Pellegrini csapata számára, hogy győzelem esetén jobb gólkülönbségének köszönhetően élre álljon a táblázaton. Talán pont a nagy elvárások, talán a Sevilla kezdeti bátor játéka ugyanakkor azt eredményezte, hogy az első percekben a hazaiak semmi veszélyt nem jelentettek a vendégek kapujára, akik ezzel szemben egyértelműen birtokolni tudták a játékszert, amivel láthatóan zavart idéztek elő a másik oldalon.
Az eredmény nem is maradt el, s csupán tíz perc telt el az összecsapásból, amikor a Sevilla labdatartós, megfontolt játéka góllá érett. Jesús Navas lesgyanús helyzetből indulva megverte a rosszul helyezkedő Arbeloát, a másik oldalról Capel veszélyesen középre lőtte a labdát, amibe Xabi Alonso öngólt érően ért bele. A rossz kezdés után a Madrid folyamatosan tudott emelni játéka színvonalán, egyre pontosabb lett, és ebből kifolyólag egyre nagyobb fölénybe került. Kakáék egyre másra alakították ki a helyzeteket Palop kapuja előtt, aki azonban bravúros napot fogott ki, és valamennyi védhető lövést hárított.
Az első félidőben Higuaín, Marcelo és Cristiano Ronaldo is közel járt az egyenlítés megszerzéséhez, ám Palop valamennyiszer meghiúsította a kísérletet, ha pedig már ő sem segíthetett volna, akkor az utolsó passzokba csúszott gyakorta hiba. A második félidőben sem nagyon akart beállni változás a játék képében, a Madrid levetkőzve kezdeti indiszponáltságát és tagadhatatlan zavartságát tulajdonképpen jól futballozott, de a befejezéseknél ekkor még nem tudott kellően higgadt maradni, s továbbra is naggyá tette Palopot. S ahogy az ilyen esetekben számtalanszor lenni szokott, a kapura szinte semmi veszélyt nem jelentő ellenfél gyakorlatilag második próbálkozásából gólt ért el, egy nem kis védelmi- és kapushibát követően. Az 52. percben Dragutinovics beadásszerű lövése mindenki feje felett elszállt, meglepte Casillast is, aki olyan későn vetődött, hogy már nem tudta megakadályozni a déliek második találatát.
Ekkor minden jel arra utalt, hogy ezen az este a sors felettébb igazságtalanul elbánt a Real Madriddal, hiszen a Floren-Team hiába futballozott jól, hiába alakított ki rengeteg helyzetet, a végjátékban rendre nem tudta feltenni a pontot az "i"-re. Egészen a 60. percig meglehetősen reménytelennek tűnt a Real Madrid helyzete, ám ekkor jött egy balszerencsés érintés sevillai részről, a labda Cristiano Ronaldo elé került, aki ezúttal nem hibázott, és visszahozta a meccsbe csapatát. 2-0-s vendég vezetés után egyébként Gutit és Van der Vaartot is pályára küldte Pellegrini, a két csere pedig abszolút jó hatást gyakorolt a Madrid játékára, s különösen előbbinek köszönhetően a hazaiak játéka még inkább levédhetetlenné és többpólusúvá vált.
A folytatásban is heves attakot gyakorolt a Madrid, s ha egyszer egy üzlet beindul alapon nem sokkal később az egyenlítést is sikerült megszereznie, miután Van der Vaart szögletét Sergio Ramos fejelte Palop kapujába. 2-2! Az utolsó félórára így egyértelműen a Madrid mehetett előnyösebb helyzetbe, és ezt a lélektani fórt meg is ragadta Pellegrini csapata, amely a második félidőben összesen három alkalommal találta el a kapufát, kétszer Higuaín és egyszer Guti révén. A Sevilla mindazonáltal valahogy szinte minden túlélt, amit egy csapat túlélhet a Real Madrid vendégeként, s a szerencse még akkor is Jiménez csapata mellé szegődött, amikor a lelátón vagy 80 ezer torok kiáltott ideje korán gólt: a 90. percben Cristiano Ronaldo gólba tartó lövése balszerencsés mód pont a csereként pályára lépő Raúlról pattan kifelé, amivel nagyon úgy nézett ki, hogy a 20-2-es kapuralövési arány ellenére a Madridnak be kell érnie az egyik ponttal a Sevilla ellen.
De nem lett volna teljes ez a ragyogó mérkőzés, ha ne tartogatott volna még egy csavart, egy újabb drámai fordulatot: a 92. percben a Madrid Van der Vaart révén begyötörte a győztes gólt, érthető eufórikus hangulatot előidézve ezzel a stadionban. A fennmaradt két percben a Sevilla még megpróbálkozott az egyenlítéssel, de semmiféle sikert nem ért el, s végül 3-2-es vereséget szenvedett, annak ellenére, hogy végig nagy szerencsével tudta állni a sarat, s már kétgólos előnyben is volt. A hazai győzelem emiatt ilyesfajta epikus körülmények között is teljesen jogos és elvitathatatlan, hiszen a Madrid nem csak nagyot küzdött az este folyamán, de hatvan percen át teljes pressziót gyakorolt ellenfelére, nem mellékesen 2-2 után is megfelelően nyugodt tudott maradni, fokozni tudta nyomását, s nem dőlt saját kardjába, mint tette azt tavaly a Bernabéuban, épp a Sevilla ellenében.
madridista.hu
|
|
|
2010.03.05
|
|
|
A spanyol AS nevű napilap ma megjelent írásából kiderül, hogy a Real Madrid elsősorban a balhátvéd pozíciót kívánja megerősíteni, amely tulajdonképpen Roberto Carlos három évvel ezelőtti távozása óta nem mondható "királyi szinten" megoldottnak.
A kiszemelt egy újabb brazil, a jelenleg a portugál Benfica csapatát erősítő David Luiz. A 22 éves játékos balhátvédként és középső védőként egyaránt bevethető, 2007 óta a Benfica profija. Luizért komoly az érdeklődés Európa több élklubjától, a Chelsea a télen 11M eurót kínált érte, ám ezt a lisszaboniak kevesellték. A nyárig várhatóan a londoniak újabb ajánlattal állnak majd elő, valamint a Manchester United és a Bayern München is szeretné magához édesgetni a Real Madrid kiszemeltjét.
http://www.topfoci.hu/
|
|
|
|
 |